Nem található rekord
További szűrők
Argentin Tangó

Argentin Tangó

Az argentin tangó egy eredetileg Argentínából és Uruguayból származó, a 20. század első évtizedeiben kialakult társastánc és zenei műfaj, elkerülendő a belőle később kialakult versenytánc tangóval és a színpadi (vagy show) tangóval való…

Több

Az argentin tangó egy eredetileg Argentínából és Uruguayból származó, a 20. század első évtizedeiben kialakult társastánc és zenei műfaj, elkerülendő a belőle később kialakult versenytánc tangóval és a színpadi (vagy show) tangóval való összetévesztést.

Az argentin tangónak különböző területeken és korszakokban sokféle stílusa alakult ki a helyi társadalmi szokások és kultúra függvényében. Fontos szerepet játszott az egyes stílusok kialakulásában a nemek közötti viszony társadalmi megítélése, de olyan tényezők is befolyásolták, mint a táncklubok telítettsége, vagy az öltözködési stílusok. A tánc Argentínában és Uruguayban "született", de az évtizedek során számos hatás érte Európából és Észak-Amerikából is. Ennek következtében manapság néha zavar és átfedés van a táncolt stílusok között, ráadásul az argentin tangó népszerűbbé válásával egyre újabb fúziók jönnek létre.

A tangót sokféle tartásban (spanyolul: abrazo, vagyis ölelés) lehet táncolni. Nyitott tartásnál a férfi és a nő kartávolságra vannak, zárt tartás esetén a tánc alatt végig összeér a mellkasuk. E között a két véglet között közös megegyezéssel bármilyen tartást felvehet a pár. A zárt tartás a tangó hagyományosabb, korábban kialakult stílusaira jellemző, míg a nyitott tartás, ami akár a partner kezének elengedését is jelentheti, teret ad az újabb (tango nuevo) stílusra jellemző bonyolultabb lépéseknek és díszítéseknek.

Formáját tekintve a tangó eredetileg együttes séta a partnerrel a zenére, így nagyon fontos része a zeneiség (a zene energiájának, érzéseinek megfelelő tánc). A láb általában (díszítéseket és bonyolultabb lépéseket kivéve) érinti a parkettet, vagy nagyon közel van hozzá, a térd és boka pedig könnyedén összezár, amikor a szabadon levő láb elhalad a másik mellett.

Az argentin tangó erősen improvizatív jellegű tánc. Nincs alaplépése, bár az évtizedek során a magasabb tudásszintű és elismert táncosok számos lépéskombinációt rögzítettek, amik később hagyománnyá váltak. A férfi minden egyes lépésnél rögtönöz, a nő pedig nem tudhatja, mi lesz a következő lépése. Biztos pont az, hogy a nő általában minden lépésnél áthelyezi a testsúlyt egyik lábáról a másikra, és ritkán helyezi a testsúlyát egyszerre mindkét lábára. Az argentin tangó szinte egyedülálló a társastáncok között abban, hogy nincsenek benne előre megszabott (és így a nő által kiszámítható) lépésminták: a szigorú szabályokról alkotott elképzelések helyett egy folyamatos, nonverbális "pár-beszédre" van szükség férfi és nő között a tánc minden pillanatában.

Ennek a kommunikációnak fontos jellemzője, hogy a pár egyik tagja (általában a férfi) vezet, a másik pedig követ. A szerepek fellazulásával manapság már angol nyelvterületen nagyon sokan inkább a vezető (lead, leader) és követő (follow, follower) szavakat használják a pár két tagjának megkülönböztetésére, de a pár két tagjának ma is különböző a szerepe. A vezető dolga, hogy

  • a rendelkezésre álló tér,
  • a saját és partnere tudásszintje és
  • a zene

függvényében improvizálva, lépésről lépésre irányítsa a követőt.

A követő dolga, hogy szintén a fentiekre tekintettel, ráadásul a vezetést figyelembe véve táncoljon. Hagyományosan ez legfeljebb apró, rövid díszítéseket jelentett, ma már egyre megszokottabb néhány ütemre hagyni, hogy a követő improvizáljon, sőt, van aki azt tanítja, hogy a követő is jelezheti a vezető felé: "teret kér", hogy improvizálhasson.

Az argentin tangó úgynevezett haladó tánc: a párok az óramutató járásával ellentétes irányban ("táncirány") haladnak a parketten, és a "forgalom" akár több "sávban" is mozoghat. Ha sokan vannak a parketten, nem illik átvágni a terem közepén, hiszen a tánc rögtönzött jellege miatt nem tudható, hogy az üres helyre nem pályázik-e más, a tánciránynak megfelelően haladó pár is. Általában a parkett szélétől messzebb találhatjuk meg azokat, akik ügyesen és kifinomultan navigálnak, míg a kezdők számára a tánctér széle az a hely, ahol biztonságosan, ütközéseket elkerülve tudnak táncolni. Bár a tangó haladó típusú tánc, elfogadott röviden megállni néhány egy helyben végrehajtott lépés vagy egy-két ütem erejéig, ha ez a többi táncost nem akadályozza. Általában véve, minél több üres tér van egy táncoló pár előtt, annál több pár torlódik mögöttük és vár a szabad helyre. A táncosoktól elvárt az, hogy figyeljenek a körülöttük táncoló többi párra, és ne ütközzenek azokkal, tartóztassák fel vagy szorítsák ki őket, hiszen már ez utóbbi is zavarja a zeneiséget és a tánc élvezetét.

Társastánc és versenytánc

A versenytánc tangó lépései standardizáltak, hogy könnyebbé tegyék a bíráskodást a versenyeken. A lépések és a stílus így már évtizedek óta viszonylag állandóak. Ezzel szemben az argentin tangó folyamatosan fejlődő tánc- és zenei stílus, amely szinte évente változik Buenos Airesben és a világ egyéb nagy tangós városaiban. Bár vannak tradicionális lépéskombinációk, még egy ilyen lépéssorozatban is vezetni kell nem csak az irány és a lépés nagyságát, de a sebességét és minőségét is (egy lépés lehet puha, éles, pulzáló stb.). Jelentős különbségek vannak a versenytánc és társastánc tangó között a tartásban, a sétában és a zenében is.

A tartás (abrazo)

Az argentin tangóban többféle tartás is lehetséges. A táncpartnerek állhatnak saját tengelyükön, megoszthatják a tengelyt "A" formában egymás felé dőlve, de bizonyos lépéseknél rövid időre akár "V" formában (de nem csípőből) ellenkező irányba dőlve is. Közeli tartásban a kapcsolat (a táncpartnerek magasságától függően) mellmagasságban van, illetve a partnerek arca is érintkezhet. Nyitottabb tartásnál a táncosok törzse nem érintkezik, de a folyamatos kontaktus a karokon át így is lehetővé teszi a kommunikációt és a vezetést-követést. Akár nyitott vagy zárt, akár stabil vagy laza tartásról van szó, a tangó tartás figyelemmel teli és kifinomult, mint egy ölelés.

A séta (caminata)

Az argentin tangóban lehetőség van rá, hogy a férfi is a bal (jobb) lábával lépjen, miközben a nő a bal (jobb) lábával lép. Ez a "keresztezett" rendszer, szemben a "párhuzamos" rendszerrel, melyben a férfi a bal (jobb) lábával lépjen, miközben a nő a jobb (bal) lábával lép.

A zene

Az argentin tangó zene jóval változatosabb, mint a versenytánc tangó zenéje. Egy tangó zenekarban ("Orquesta Típica") körülbelül tíz hangszer hallható: zongora, nagybőgő, 3-4 bandoneón (kifejezetten az argentin tangóban használt hangszer), 4 hegedű, néha egy cselló vagy gitár. Sok aranykorbeli zenekarban énekes is volt. A ritmust felváltva vihetik a vonósok, a zongora vagy a bandonenón.

Formailag három nagy csoportra oszthatóak a tangó ma játszott zenéi: tangó, milonga és vals (keringő). A tangó lehet 2/4-es, 4/4-es, 4/8-os ütemű, a milonga 2/4-es, jellegzetes lüktetésű, a vals pedig 3/4-es ütemű. A milongák és valsok hangulata (és szövege, ha van) általában vidámabb, boldogabb érzéseket tükröz, mint a tangóké.

Bár az argentin tangót hagyományos zenékre táncolják, az 1990-es évektől kezdődően egy újabb generáció elkezdett különböző fúziós zenékre is táncolni. Ezek számos módon feloszthatóak, az egyik lehetséges besorolás két nagy csoportra, a fúziós tangó (vagy neotangó) és az alternatív tangózene stílusra felosztani őket. Az előbbiek közül a legismertebbek Carlos Libedinsky, Gotan Project, Otros Aires és a – ezek a zenészek a hagyományos tangó elemeit és hangszereit ötvözik elektronikus zenével, jazz-zel és egyéb stílusokkal. Az utóbbi, úgynevezett "alternatív" zenék egyéb stílusú számok (népzene, világzene, klezmer, pop, rock) melyekre ritmusuknak, hangulatuknak, dallamviláguknak köszönhetően lehetséges az argentin tangó lépéseit is táncolni.

A lépések

Az argentin tangóban nincsenek előre meghatározott lépéssorok. Az alábbi felsorolás a társastáncként táncolt tangó néhány építőelemét írja le:

  • Séta – a pár együtt, összhangban lép. A lábfejek mozgásvonalát tekintve két-, három- vagy négyvonalas.
  • Corrida – egymást követő gyors, kis lépések ugyanabban az irányban
  • Kereszt – a nő keresztezve összezárja a lábait (alapesetben a jobb külső talpél a bal külső talpél mellé kerül)
  • Sacada – az egyik táncos lépő lába kimozdítja a partner lépésnél szabaddá váló lábát
  • Giro (vagy molinete) – sokszög alakban vagy körkörösen vezetett lépések akár az egyik táncos, vagy akár egy képzelt tengely körül
  • Barrida (vagy arrastre) – az egyik táncos lábfejével hozzáér partnere súlytalan lábfejéhez, és a kontaktust folyamatosan fenntartva mozgatja vagy elsöpri azt.
  • Volcada – a táncosok fokozottan egymás felé dőlnek "A" alakban, közben díszítések és séta is lehetséges
  • Colgada – a táncosok egymással ellentétes irányba (V alakban) dőlnek vagy billennek, ezzel különböző dinamikus fordulásokat téve lehetővé

A milonga és a vals

A zenék között már említett milonga és vals (keringő) táncok stílusait is jelentik. A milonga korai, erősen hangsúlyos, a tangónál gyorsabb, páros ritmusú tánc, melyben a ritmus jelentősebb szerepet kap, mint a tangóban, a tánc szinte folyamatos, szünetek nélküli, és gyors lépések jellemzik. A vals háromnegyedes ütemű, nyugodt, folyékony, a tangónál kevesebb szünet és gyakori forgások (giro-k) jellemzik.

Kevesebb

Filter

Törlés