Találatok: 1 - 1 / 1
További szűrők
Klasszikus Balett

Klasszikus Balett

balett (az olasz ballettóból, ami a ballo = tánc kicsinyítős alakja) a táncművészetnek azon ága, amely valamely drámai cselekményt a táncmozgás, a mimika és a pantomimika, valamint a zzene kifejezőeszközeivel mutat be. A balett a klasszikus balett táncnyelvét…

Több

balett (az olasz ballettóból, ami a ballo = tánc kicsinyítős alakja) a táncművészetnek azon ága, amely valamely drámai cselekményt a táncmozgás, a mimika és a pantomimika, valamint a zzene kifejezőeszközeivel mutat be. A balett a klasszikus balett táncnyelvét használja, melynek fontos eleme a spicctechnika. A klasszikus balett-technika az udvari táncokból alakult ki – számos nagyszerű balettmester és balett-táncos művészi alkotómunkája által.

A balett a 16. századtól kezdődően itáliai és a Francia udvarban kialakult dramatizált táncot jelenti.

A 16. századi francia balett első reprezentatív megjelenése a Párizsban 1581-ben előadott Ballet comique de la Reine volt. Ennek volt folytatása a világhírű Ballet de Cour, a kor francia táncművészetének nagyszabású dramatizált műfaja. Nevét színhelyétől, az udvartól kapta. XIV. Lajos francia király korában a táncművészet még fokozottabb jelentőségre emelkedett. Udvarának kiváló balettmestere Pierre Beauchamp, komponistája pedig Lully volt. Utóbbinak Moliére-rel való találkozása alkalmából született meg a comédie-ballet, majd a nagy író halála után Lully munkájának eredményeként a tragédie-ballet típusa is. A francia balett műfajának nagy sikeréhez a kor majdnem minden költője és zeneszerzője hozzájárult. Lully halála után a műfajnak új típusa az opéra-ballet lett. 

A műfaj egyetemes elterjedése szempontjából Jean Georges Noverre gyakorlati és elméleti munkássága volt nagy jelentőségű. Az új irány a táncmozdulatokkal kifejezett és zenével kísért cselekményt tekintette a dramatikus táncművészet egyedül jogosult formájának, és elvetette a szavalt vagy énekelt szöveg kiegészítő (recitativo) közreműködését. Ekkor szakadt el fokozatosan az operátóll és vált önálló műfajjá. Emellett azonban közjáték formájában az operában is tovább élt. A XIX. századi balett alakulását főképp az allegorikus, mitológiai témákkal való szakítás és a romantikus témák felé fordulás jellemezte. A század legjelentősebb táncreformátora Salvatore Vigano volt. Munkássága révén az európai  balett irányítását Párizstól - egy időre - Milánó vette át. Egyik figyelemre méltó érdeme, hogy balettjeiben a nagy tömegjelenetek már komoly szerephez jutottak.

A XX. század kezdetét megelőző évtizedekben az európai balett központja Oroszországban helyeződött át. Legkiválóbb művészei Petipa, majd Fokin, Nyizsinszkij, Franciaországban Gyagilev voltak. Utóbbi kora legkitűnőbb táncművészeit, koreográfusait, zeneszerzőit gyűjtötte maga köré.

Kevesebb

Filter

Törlés