Szűrő megjelenítése
Találatok: 1 - 2 / 2
Klasszikus Balett

Klasszikus Balett

balett (az olasz ballettóból, ami a ballo = tánc kicsinyítős alakja) a táncművészetnek azon ága, amely valamely drámai cselekményt a táncmozgás, a mimika és a pantomimika, valamint a zzene kifejezőeszközeivel mutat be. A balett a klasszikus balett táncnyelvét…

Több

balett (az olasz ballettóból, ami a ballo = tánc kicsinyítős alakja) a táncművészetnek azon ága, amely valamely drámai cselekményt a táncmozgás, a mimika és a pantomimika, valamint a zzene kifejezőeszközeivel mutat be. A balett a klasszikus balett táncnyelvét használja, melynek fontos eleme a spicctechnika. A klasszikus balett-technika az udvari táncokból alakult ki – számos nagyszerű balettmester és balett-táncos művészi alkotómunkája által.

A balett a 16. századtól kezdődően itáliai és a Francia udvarban kialakult dramatizált táncot jelenti.

A 16. századi francia balett első reprezentatív megjelenése a Párizsban 1581-ben előadott Ballet comique de la Reine volt. Ennek volt folytatása a világhírű Ballet de Cour, a kor francia táncművészetének nagyszabású dramatizált műfaja. Nevét színhelyétől, az udvartól kapta. XIV. Lajos francia király korában a táncművészet még fokozottabb jelentőségre emelkedett. Udvarának kiváló balettmestere Pierre Beauchamp, komponistája pedig Lully volt. Utóbbinak Moliére-rel való találkozása alkalmából született meg a comédie-ballet, majd a nagy író halála után Lully munkájának eredményeként a tragédie-ballet típusa is. A francia balett műfajának nagy sikeréhez a kor majdnem minden költője és zeneszerzője hozzájárult. Lully halála után a műfajnak új típusa az opéra-ballet lett. 

A műfaj egyetemes elterjedése szempontjából Jean Georges Noverre gyakorlati és elméleti munkássága volt nagy jelentőségű. Az új irány a táncmozdulatokkal kifejezett és zenével kísért cselekményt tekintette a dramatikus táncművészet egyedül jogosult formájának, és elvetette a szavalt vagy énekelt szöveg kiegészítő (recitativo) közreműködését. Ekkor szakadt el fokozatosan az operátóll és vált önálló műfajjá. Emellett azonban közjáték formájában az operában is tovább élt. A XIX. századi balett alakulását főképp az allegorikus, mitológiai témákkal való szakítás és a romantikus témák felé fordulás jellemezte. A század legjelentősebb táncreformátora Salvatore Vigano volt. Munkássága révén az európai  balett irányítását Párizstól - egy időre - Milánó vette át. Egyik figyelemre méltó érdeme, hogy balettjeiben a nagy tömegjelenetek már komoly szerephez jutottak.

A XX. század kezdetét megelőző évtizedekben az európai balett központja Oroszországban helyeződött át. Legkiválóbb művészei Petipa, majd Fokin, Nyizsinszkij, Franciaországban Gyagilev voltak. Utóbbi kora legkitűnőbb táncművészeit, koreográfusait, zeneszerzőit gyűjtötte maga köré.

Kevesebb